Amikor gyerekünk lesz egy új fejlődési és tanulási időszakban lépünk.
Felelősségvállalástól a jelenléten át a tanult mintáink részleges átírásán át.
Egész életünkben segítenek tanulni magunkról,belső és külső világunkkal való kapcsolatunkról.
Mi az az idealizált minta amit kialakítottam,arról milyen legyen egy család.
Miben neveljem másképp,mint amit gyerekként átéltem,és ezen túl mi az amit tudattalanul csinálok a tanult minták alapján.
Életemben hogy tanulom meg közelíteni a fejemben élő képeket a valósághoz. Mit tartok jónak vagy rossznak.
Mennyire tartom alkalmasnak magam , és milyen szinten engedem be az tanácsokat,lehet ez szülő,barát,könyvek,stb
Hogyan hat rám, milyen bizonyosságot ,bizonytalanságot kelt bennem .
Megmutatják,hogyan tudok szeretni , emlékeztetnek, engem hogy szerettek.
Gyerekem születésétől,óvoda,iskolák,kamaszkoron át a felnőtté válásig.
Folyamatos tanulásban segít,rólam és róla.
Ennek nincs vége, amikor felnő szemben áll velem tükörként, mi az amit hibának látok magamban és csinálja.
Milyen elvárásom nem teljesítettem szülőként .
Tudattalan – tudatos elvárásaimmal milyen lehetne ha másképp tudom csinálni.
Valamint amit én teszek rá szintén tudattalanul,hiszen “csak azt szeretném,boldog legyen”.
Idővel szembesíti avval is, pont a legjobbat tettem amit tudtam.A felismerése annak , azt kaptam gyerekként amit adni tudtak.
Amit kaptam ahhoz képest milyen elvárásaim vannak magammal szemben.
Folyamatos tanítás ,miben csinálják máshogy mint én.
Mindig változunk , ezért a kapcsolatunk is tud fejlődni.
Vannak elszalasztott pillanatok,napok amik nem jönnek vissza.
Van lehetőség a múltbeli elvárások nélkül, új erősebb kapcsolattá alakítani.
Gyerekem marad mindig, aki a saját életét viszi és tanulja magát az életében.